1991.07.05.-én jöttem világra, Mira Pypi néven. Görögországban
születtem, Kréta szigetén, egy kis erdei kunyhóban. Anyám emberi lény,
apám tünde. Anyám szövéssel foglalkozik, gyönyörű szőnyegeket tud szőni.
Ő tartja el a családot, mert apám már kiskoromban meghalt egy csatában.
Egy emlékem van róla: Amikor a bölcsőm fölé hajol, és megpuszil. Ő remek
íjász volt. Ebben az egy emlékemben is íj van a kezében.
Én apámra hasonlítok, jól bánok az íjjal. De a szövéshez nincs érzékem.
De külsőre anyámra hasonlítok csak. De a barna szemem az apámé.
Az íj abban az emlékben azért volt furcsa, mert itt nem volt csata. És,
hogy jött az, hogy egy csatában halt meg?- Semmit nem értettem. Sokat
gondolkodtam a dolgon, de nem jutottam semmire. És 14 éves koromban úgy
határoztam, hogy ezt muszáj kiderítenem. Hát visszamentem Krétára, mert
elköltöztünk Angliába egy-két év múlva miután apám meghalt. A régi
házunk elhagyatottan állt, minden poros volt. És akkor lementem a
pincébe, ahova anyám soha nem engedett le. És legnagyobb meglepetésemre
anyámat találtam ott. És ő elkezdett mesélni, és egész délután mesélt.
Miután végighallgattam a történetet, elszaladtam. Nem értettem semmit.
Már 8éves koromban se hittem a mesében. De ez már tényleg hihetetlen
volt. És most 16 éves vagyok, és eldöntöttem: Én is meselovag szeretnék
lenni.
Nagyából ennyi a történetem röviden.
Remélem lehetek meselovag.
Üdvözlet:
Mira Pypi