Rion

Rion-nak hívnak. A mese birodalmában születtem, és hogy pontos legyek 1990 december 10-én. Édesanyám kit Miorinak hívnak születésem előtt 10 évvel került a Mesebirodalomban, ahol megismerte Édesapámat (Josh-t) aki meselovag. Apám megesküdte hogy egyetlen gyermeke is Meselovag lesz, nem számít hogy fiú vagy lány. Bár anyu evvel az utóbbival nem értett egyet. És mivel én lánynak születtem úgy döntött, hogy visszatér az emberek világába rögtön a születésem után. Anyám szó nélkül ment el és vitt engem magával, mivel tudta hogy apám nem engedné, hogy elvigyen. Így emberek közt nőttem fel. Boldogan éltet életem mit sem tudván a Mesebirodalomról, és apámról. Nem is hiányzott hisz soha nem is ismertem, soha nem is halottam erről az egészről. A mesét, mint minden gyermek ismertem és szerettem. Átlagos gyerekkor volt, míg anyám hírt nem kapott hogy apám engem keres és szándékában áll visszavinni engem, ahová való vagyok. Szinte hetente költöztünk országból-országba, városból-városba. 3 év leforgása alatt az egész világot bejártuk. Ám egy napon valahol a Hegyekben ismeretlenek támadtak ránk. Egy szirten voltunk fegyver nélkül, védekezni nem tudtunk. 7 éves voltam. Anyám elszántan próbált védeni, nem sok sikerrel. Tört döftek a szívébe. Az utolsó amit mondott „leugrassz? vagy a még biztosabb halát választod?”

Sokat nem tehettem igaz ugyan hogy sírva de léptem egyet hátra, majd zuhanni kezdtem. Nem tudom hogy milyen mély lehetett. Egy folyóba landoltam. Egy falu közelében nem volt olyan magas a folyó partja így ki tudtam jönni a száraz földre. Fáradt voltam és kétségbe esett. Nem emlékszem semmire csak arra hogy egy ágyban ébredtem és egy idős néni ült mellettem teával a kezében. Valószínű hogy elájultam. Mikor látta hogy magamhoz tértem megkérdezte hogy mi történt velem én pedig elmeséltem…majdnem teljesen. A következő kérdése az volt,anyám hol van?. - ezt valahogy elfelejtettem neki elmondani. Nagy nehezen nyögtem ki hogy ráktámadtak….de nem sírtam ekkor. A nő elszörnyedt, mintha szelemet látott volna, pedig csak azt mondtam, teljesen semlegesen hogy „anya nincs többé”. Szívem mélyén még bíztam benn hogy nem halt meg. Pedig most már tudom hogy esélye sem volt. Egy teljes évig a néni nevelt. Egy délután viszont beállított egy férfi, aki azt mondta, hogy az apám és hogy idáig csak engem keresett. Elmondta, hogy 3 évig azért kellett menekülnöm, mert anyám nem akarta hogy apám visszavigyen, és Meselovagot faragjon belőlem. Fájós szívvel hagytam ott a nénikét, aki olyan kedves volt számomra. 8 éves korom óta lakok édesapámmal. Most 17 vagyok. Tetszik ez a világ. Ezerszer jobb és izgalmasabb, mint az embereké kik semmit sem tudnak a mese fantasztikus világáról.

Hosszú barna hajam a hátam közepéig ér. Általában kiengedve hordom, szeretem csillogós csattokkal vagy virággal díszíteni. Szemem szürkéskék. Világos bőrű vagyok. Karcsú, de még csak véletlenül sem túl vékony alkatom van. Általában térdig érő farmert és bőr fűzőt hordok. Derekamon egy nem túl nagy de azért nagy feltűnést keltő pillangós tetoválás van. Hihetetlenül makacs vagyok és harcias, bár ha nem nekem van igazam egy vitában hisztissé, válok. Ez nem félre értendő, nem vagyok sem, nyafogós sem beképzelt.