Szultána Yalka

Üdvözletem!
A nevem Szultána Yalka de mindenki csak úgy hív, hogy Tána. Talán kezdenem kéne azza hogy hol születtem. Mesebirodalomban természetesen. Nos anyám tünde volt apám ember. igazából sosem értették meg egymást olyanok voltak mint a tűz és a víz. Olyan se veled se nélküled. De engem mind a ketten nagyon szerettek és a veszekedéseiket próbálták nem elöttem lezavarni.az anyám gyönyörű nő volt és mesélte hogy fiatalon bizony sok fiút elcsábított. Az apám pedig egy markáns arcú kemény de annál jobb lelkű ember volt. amikor megszülettem koromfekete szemem volt és koromfekete hajam. Senki sem értette mért hisz még nem ért napfény. De aztán pár év múlva lassan de biztosan kialakult. Enyhén hullámos, csillogó vörös hajam és kétszínű szemem lett.az egyik nagyon kék a másik nagyon zöld.
Az anyám mindenféle művészetre tanított. A chello volt a kedvencem,de anya mindig azt mondta hogy a hangomat eddzem mert olyan minta sziréneké. apa harcolni tanított. megtanultam bánni az íjjal a dobókésekkel a karddal a kötéllel stb. A kedvencem azonban az egyiptomi testvérpengém amit apától kaptam 10. születésnapomra. Titán ötvözet, három ága van: a középső mely egy főnixet ábrázol és amelynek két rubin a szeme. Ebből indul ki a penge. A másik kettő az ujjak közti forgatást teszi lehetővé. Ez a két ág két kígyó melyeknek smaragd a szeme. Boldog voltam, sok barátom volt és szerető családom. Mindenem megvolt amiről csak egy gyermek álmodhat. Aztán amikor 15 éves voltam megmérgezték apát. A méreg hatása az őrület volt. Onnantól kezdve apa már nem az apám volt hanem egy gyilkos aki a szeme láttára megölte anyát. Aztán amikor én jöttem volna kétségbeesésemben fogtam a z egyik pengémet és megöltem. Később megtaláltak a házban két halott szülőm felett sokkban.tudták hogy mi történt hisz azt is tudták hogy apát megmérgezték. Aztán egy nő(Lythend) azt mondta a házban felnevel és megfelelő időben meselovag lesz belőlem. Így hát annál a nőnél éltem tovább. Nem volt vaj szívű de rossz sem. Időközben megszerettem és olyanok voltunk mint két testvér. Lassan kihevertem szüleim tragikus halálát és nem maradt más emlékem a múltamból csak a pengém melyet apámtól kaptam és a medalionom amit anyától. Ez egy ezüst nyakék volt melynek végén egy nagyobbacska rubin kő volt és akörül egy kobra tekergőzött. Különlegessége az hogy a sötétben ha rá fújok meleg piros fényt áraszt magából. Ezenkívül van még egy Kalózkardom mely rendkívül éles. Egyszerű semmi dísz nincs rajta, de rendkívül kényelmes a markolata.A derekamra kötött övön hordom. Legtöbbször bő ruhákat veszek fel amik kényelmesek.
Most pedig itt vagyok.17 és fél évesen. Immár felcseperedtem. Vörös hajam a derekamon is túl ér. Vénuszi alakom van és dús kebleim. Lyhtendnek és apámnak köszönhetően kitűnően tudok harcolni és nem vagyok egy törékeny galamb. Kemény lány vagyok,optimista és próbálom reálisan látni a világot. Utálom ha valaki hisztizik és nyafog. Nem festem magam csak nagyon ritkán szeretem a természetet és a természetes dolgokat. Ezenkívül imádok csavarogni, keresem a kalandokat és folyton bajba kerülök. Nagyon szeretem a sötétet hisz a sötét elrejt. De vidám és vicces lány vagyok és szeretem ha valaki kedves. Összesen négy állatom van. Egy koromfekete ló, Hektor, egy szintén fekete sólyom, Ré, egy hófehér szibériai tigris Aton, és egy hófehér farkas, Ízisz.
Ők most a legjobb barátaim s szinte mindig velük vagyok. Nos ennyit rólam. Különc lennék? Meglehet. Dehát a jövőbeli meselovagok csaknem lehetnek normális emberek?Nem igaz?

Tána