Ragdan /a sötétség harcosainak vezetője/

A nevem Ragdan!

Mágus vagyok, immáron 312 éve. Tíz éves koromban adott el anyám egy idős mágusnak, nem kevés pénzért, hogy magát fenntartsa, nekem pedig jobb jövőt biztosítson. Mesterem Greenwald, nem bánt velem túl kedvesen, de megtanított a mágia minden olyan fogására, mely segített abban, amit már gyermekkoromban el szerettem volna érni, hogy egy napon az egész világon uralkodni tudjak. Akkor még csak Mesebirodalomról ábrándoztam, az emberek világáról csak később szereztem tudomást tanulmányaim során. Az emberek világa csodálattal és gyűlölettel töltött el. Undorítóak meséik és álmaik. Feltett célom kiírtani őket, és nem kis büszkeséggel mondhatom, ebben a dologban már tekintélyes eredményeket értem el. Számos háború, öldöklés, és az emberi lélek sivárabbá válása az én érdemem.
De ne szaladjak előre! Tíz évnyi tanulás után hálából az átadott tudásért, megmérgeztem mesteremet, és kastélyát, amelyben ma is lakom, a magam birtokává tettem. Innen már könnyű volt irányítani a sötétség seregeit. Büszkén mondhatom, hogy talán az egyetlen lény vagyok a földön,akinek az árnylidércek nem tudnak ártani, mivel nekem nincsenek szép gondolataim, álmaim, melyeket félelemmé tudnának változtatni. Ez a képességem rengeteget segít nekem abban, hogy ezeket az undorító kis bestiákat uralni tudjam, és az emberekre tudjam szabadítani.
Már nem voltam fiatal emberi szemmel nézve, mikor egy raboszolgám teherbe esett tőlem, és egy fattyút hozott a világra, akit Ceresnek nevezett el. Meglepetésemre a kislány az én véremet örökölte, és erős fogékonyságot mutatott a mágia irányában. Másik tanítványom, Ravenna rabszolgaként került hozzám, és nem kevés fáradságomba került megnevelése. Ám mivel mindketten tehetségesek, és jó szövetségesekké válhattak megfelelő kezekben, életben hagytam őket, és megtanítottam mindarra, ami képessé teszi őket, hogy szolgálják céljaimat. Nem bízom bennük, ahogy senkiben sem ezen a világon, sem a másik ilágban, de az óvintézkedéseket megtettem, hogy ne férhessenek hozzám, és ne árthassanak nekem.
Csaknem három évszázadon keresztül nem volt, aki útjaimat keresztezni tudta volna, míg fel nem tűnt a színen az a nő, akit úgy neveznek ma, A Meselovagok Dicső Kapitánya. Ő Hinda Vichi, legnagyobb ellenségem, aki gyerekek légióit képzi ki arra, hogy szembe tudjanak szállni lidérceimmel, és más szolgáimmal. A háború napjai ezek, de bármilyen erős is az a nő, akkor is ember, és halandó. Egy napon végzek vele, és a Mesebirodalmat csak úgy, mint az Emberek világát, az uralmam alá hajtom. Akkor majd minden álmot és vágyat megölök, és nem lesz többé, aki undorító, nyálas meséket meséljen a gyermekeknek. Ó gyönyörű győzelem!