A nevem Ceres. 1990-ben születtem, most 17 éves vagyok. A Sötét Mágus, a Mágusvezér, egész Feketeföld ura, Ragdan egyetlen gyermeke, lánya vagyok.
Anyám, Celestina Meselovag volt, az egyik legjobb. Nagyszüleim tündérek voltak, Anyám Mesebirodalomban születet, akárcsak szülei. 7 évesen került a Meselovagok közé és az egyik legjobb csapatban volt. Hite töretlen volt a mesében és annak erejében.
15 évesen, 18 évvel ezelőtt, az egyik csata folyamán súlyosan megsérült, elfogták és Ragdan kastélyába hurcolták.
Apám hónapokig kínozta különböző módon, mire megtört. Onnantól kezdve csupán gyűlölet élt benne, mert Apám elhitette vele, hogy a Meselovagok magára hagyták és nem számított nekik. Apám oldalára állt és segítette minden erejével és tudásával. Már nem hitt a mesékben születésemkor.
A kastélyban nevelkedtem, Anyám 4 éves koromtól kezdve tanított meg minden tudására, amit Meselovagként megtanult, hogy fegyverként felhasználjanak a Meselovagok ellen. Kiválóan értettem 10 éves koromra a dobócsillagokhoz, a kardhoz és minden más fegyverhez.
10 éves koromban Apám átvette Anyámtól a taníttatásomat. 300 éve minden tudását, gyűlöletét, terveit átadta nekem. Megtanított kínozni foglyokat és elviselni a kínzást, ha fogságba esnék. Megtanított bánni a sötét lényekkel, akik az uralmunk alá tartoztak, mint például az árnylidércekkel, a hobgoblinokkal és a horgokkal.
12 éves koromig nem hallottam egy mesét sem. Egész elmémet csak a tudásnak szenteltem és egy életcélom volt: minél többet megtudni az ellenségről, és minél jobban kihasználni azt.
5 éve elfogtak Apám lényei egy Meselovagot. Majdnem halálra kínozta Apám, de nem tudott kiszedni belőle semmit. Tőle hallottam először meséket. Esténként leszöktem a börtönbe és a cellájának ajtajához kuporodva kérleltem, hogy mondjon egy újabb mesét. Mindig megtette.
Persze ezt az árnylidércek rögtön megérezték rajtam. Beárultak Apámnál és kénytelen voltam bevallani. Persze azt nem kötöttem az orrára, hogy azért hallgatok meséket, mert tetszenek. Ő azt hiszi azért, hogy még inkább letudjam győzni a Meselovagokat.
Kedvenc szórakozásom az árnylidérceket nem a szokott módon, érzéketlenséggel megzabolázni, hanem mesékkel ijesztgetem őket, amitől menekülnek szegénykéim, amerre csak tudnak. Ilyenkor olyan szánni valóan édesek.
A Meselovag persze azóta is a börtön egyik eldugott cellájában várja a halált. Lebukásom óta nem jártam a közelében.
3 éve Apám az árnylidércekkel kiszöktetet az emberek világába. Vigyáztak is rám, na meg én sem riogattam őket mesékkelaz elején, mert egymásra voltunk utalva. Nekem szükségem volt rájuk a hazajutáshoz, nekik meg megparancsolta Apám hogy vagy egyben hozzanak vissza, vagy meneküljenek minél messzebb puszttó haragja elől.
Apám fontosnak tartotta, hogy megismerjem az emberek világát is, hogy tudjam, Mesebirodalmon kívül mit akarunk elfoglalni. Azt mondta, addig maradhatok, ameddig akarok. Amikor megérkeztünk féltem, hogy mit találok odaát, de ez az érzés hamar elmúlt. Átvette a helyét a kíváncsiság.
Bejártam az egész bolygót, megismertem mindent az emberek világában és ki is próbáltam mindent, legyen az a legártatlanabb dolog vagy a legveszélyesebb. Ilyenkor persze az árnylidérceim legszívesebben a falat kaparták volna félelmükben, hogy mit szól majd ehhez Ragdan.
Most éppen visszatérek Mesebirodalomba Apámhoz. 3 év az emberek között elég volt nekem. Láttam mindent, amit kellett és kicsit többet is tapasztaltam. Van egy olyan érzésem, hogy az illegális gyorsulási autóversenyek, a köldök pearcing és az új bőrszerelésem a többi viselt dolgaimmal együtt nem fog tetszeni Apámnak. Persze a nagy részére nem fog rájönni, hacsak én el nem mondom neki. Az árnylidércek mind megmaradtak, egy sem pusztult el a 3 év alatt. Olyannyira egymásra voltunk utalva, hogy már csak rám hallgat ez a csoport, és bármire rá tudom venni őket. Majd eldől az első találkozáskor az is, hogy kinek engedelmeskednek inkább, nekem vagy Apámnak.
Kíváncsi vagyok még Kórságra is. Imádtam vele játszani, jókat lehetet bújócskázni vele. Ő nem bújócskának tartotta és nem is játéknak, hanem gyilkossági kísérletnek féltékenységében, de hát nem tudtam komolyan venni őt egy percre sem, annyira ügyetlenül próbált eltenni láb alól. Remélem még életben van kedvenc pókocskám.
160 cm magas, elefántcsont fehér bőrű, kék szemű és hosszú sötétlilás-fekete hajú vagyok. A hajamat átlag feltűzve hordom néhány virággal díszítve. Fekete bőr csípőnadrágot, fekete hosszú bőrkabátot hordok minitoppal, ami átlag fekete bőrből vagy piros pamutból van. Van egy köldök pearcingem és egy fekete skorpió tetkóm a jobb kézfejemen, a hüvelykujjamtól a kisujjamig. A skorpió tűzben ég.
Átlag gúnyos, ironikus és harapós a beszédstílusom. Jellemben kegyetlen vagyok, ami persze a családomnak is betudható meg a nevelésemnek, de én szeretek gonosz lenni. Viszont vannak dolgaim, amikkel a környezetemet az őrületbe kergetem. Például hogy mesékkel zabolázom meg az árnylidérceket.
Főleg most fogják a falat kaparni, amikor meglátnak az új külsőmmel. Alig várom azt a percet.
Ceres, Ragdan Nagyúr lánya
2007. január 05.
Tárgy: Ceres /sötétség harcosa/ 
25th November 2007, 03:16
