Ravenna Moon
A Mesebirodalomban születtem, 174 évvel ezelőtt. Életem során soha nem hagytam el ezt a birodalmat, bár a szüleimtől hamar távol kerültem. Ma már semmi kapcsolatom nincs velük, de tudom, hogy még életben vannak.
Tizenhét évesen az árnylidércek támadása miatt elkerültem otthonról, és a meselovagokhoz csatlakoztam néhány évre, teljes tündeként kilógva a sorból. Öröm volt számomra az is, hogy befogadtak, bár nem kerültem soha igazán fontos szerepbe közöttük. Egy csata viszont számomra végzetes volt, és meghatározta további sorsomat. Ragdan úr ellen támadtunk akkor, sajnos túl merészen, és én fogságba estem.
Rabszolgájaként tartott évtizedekig, kínzott és ütött-vert, ahol csak ért. Az egyetlen jó pont, amit beszereztem nála, az volt, hogy a végletekig némán, könnyek nélkül tűrtem a bánásmódot. A keserű évek után váratlanul szabadított fel, de továbbra sem hagyhattam el a várat. A hobgoblinok társaságát egy tisztasághoz és szabadsághoz szokott tünde jóformán képtelen elviselni, így az emberekkel kötöttem barátságot. Többször előfordult, hogy Ragdan pókja, Kórság lebénított, ha nem figyeltem oda, de mindig vigyázott rá, hogy ne öljön meg, hisz tudta, a gazdája akkor nagyon dühös lett volna. A tünde véremnek köszönhetően sokkal tovább éltem az emberi harcosoknál, és az íjjal kitűnően bántam, már idekerülésem óta. A harcos barátaim gyakran tanítgattak, mikor épp nem a konyhán kellett dolgoznom, vagy a kastély mocskát takarítanom a hobgoblinok bűzét reménytelenül megkísérelve eltűntetni a kastély folyosóiról és termeiről.
Nem régen, mindössze hat évvel ezelőtt fedezte fel Ragdan a bennem lévő lehetőségeket, és szolgái közül a harcosok közé emelt. Bizalmasaként kezelt ettől a pillanattól, és a seregében gyorsan haladtam egyre feljebb a ranglétrán. Ma már a sereg egyik alvezéreként tisztelnek az emberi harcosok, bár az árnylidércektől máig is félek, nem tudok parancsolni nekik. A mitugrász meselovagokkal viszont gyakran nekem kell elbánnom. A harcokban mindig az első sorban állok, bár sérthetetlen nem vagyok, és így gyakran kapok kisebb-nagyobb sérülést, de azt, hogy kezet emeltek rám, a legtöbb esetben a meselovagok közül többen bánják meg. Ha arra kerül a sor, hogy a hadseregből valaki nem teljesíti kellőképpen a parancsot, akkor az én kezeim között kell órákig üvöltenie. Hasonló vonatkozik a foglyokra, akiket sikerül elkapnunk.
Most végre mesebirodalom egyik főembereként élek, Ragdan úr kastélyában, és mindenkinek, aki ellenünk akar támadni, egy dolgot üzenek: érdemes többször átgondolni, hogy mibe kezd, és végül visszafordulni az erdőnk szélén!
Ravenna Moon
Tárgy: Ravenna /sötétség harcosa/ 
25th November 2007, 03:15
